A telefonom reggeltől estig a kezemben van. Munkára használom, közösségi médiára, navigációra, bevásárlólistára, és este a híreket olvasom rajta elalvás előtt. Nem vagyok rá büszke, de ez a valóság, és a legtöbb ismerősöm ugyanígy él. A képernyőidőm napi hat-hét óra, és amikor ezt először láttam a statisztikában, nem ijedtem meg, inkább beletörődtem, mint valami változtathatatlan ténybe. Olvastam a digitális méregtelenítésről, a telefonmentes napokról, de ezek a tanácsok az olvasás után mindig ott maradtak a telefon képernyőjén — ami nem kis irónia.
A párom azt mondta, menjünk el valahová, ahol nem kell a telefon, és ahol fizikailag lehetetlen a képernyőt nézni, mert a kezem máshol lesz elfoglalva. A BalatonPRO-nál foglalt egy vitorlás kirándulást, anélkül hogy megkérdezett volna, mert tudta, hogy ha engem kérdez, én a telefonon keresem majd a választ, és két óra múlva még mindig a fotelban ülök. A foglalás online ment, gyorsan, és a BalatonPRO a hét minden napján elérhető az ügyfélszolgálatukkal telefonon.
A BalatonPRO Siófokon működik, a vitorlás kikötőben, a Vitorlás utca tizenhatban, és tíz saját hajóval dolgozik, huszonhét és negyvenöt láb közötti méretben. Bavaria, Jeanneau és Beneteau márkájú hajók sorakoznak a kikötőben, és a mi vitorlásunk egy Jeanneau Rush harmincegy lábas volt, ami kettőnkre pont elegáns és jól kezelhető.
A vitorlás bérlés nekünk kétórás kirándulás volt, és az a két óra volt az első alkalom hónapok óta, amikor a telefon ki sem került a táskából. A vitorlás fedélzetén a kezemben kötél volt, nem képernyő. A szél a hajamba fújt, nem az értesítés csörgött. A Balaton nem küldött üzeneteket, hanem csobogott, és a vitorla hangja az a fajta fehér zaj volt, amit az ember nem tud letölteni sehonnan. A kezemmel a kötélzetet fogtam, a szememet a horizonton tartottam, és a testem egész máshol volt, mint ahol a hétköznapokon szokott lenni.
A párom a kormánynál állt, és a kapitány mellette irányított. A víz nyugodt volt, a nap sütött, és a part lassan távolodott. Az az érzés, amikor a szárazföld kicsi lesz és a víz veszi át a helyet, az a telefonos ember számára maga a felszabadulás. Nincs térerő-gondolkodás, nincs akkumulátor-szorongás, és nincs az a reflex, hogy a zsebbe nyúlj a telefonért, mert a zsebedben nincs telefon, hanem a táskában van, a szövetzsákban, a hajó mélyén. A kapitány közben megmutatta, hogyan kell a vitorlát beállítani, és ez a mozdulat — a kötél meghúzása, a szél érzékelése, a hajó válasza — az a fajta visszajelzés, amit a telefon soha nem ad.
A vitorlás bérlés a Balatonon megmutatta, hogy a kikapcsolás nem akaraterő kérdése, hanem a környezeté. Ha a kezembe kötelet adnak és a szelet kell figyelnem, akkor a telefon nem hiányzik. A BalatonPRO kikötőjében a Hullám Teraszon ültünk utána, a Balaton-parton, panorámával a vízre, és a párom kérdezte, hány értesítést kaptam a két óra alatt.