– Megint lemerült? – kérdezte a fiam, amikor aznap délután harmadszor dugtam be a telefont a konyhai töltőbe.
– Nem lemerült, csak elfáradt – feleltem, és tényleg így éreztem.
Négy éve vettem a készüléket, és sokáig semmi bajom nem volt vele. Aztán tavaly télen először fordult elő, hogy a hidegben, a buszmegállóban egyszerűen kikapcsolt, pedig még harminc fölött mutatta a töltöttséget. A beállításokban megnéztem az akkumulátor állapotát, és a 78% láttán elgondolkodtam. A lítiumos cellák minden töltéssel öregszenek egy kicsit, ezt tudtam, csak nem gondoltam, hogy ilyen hamar érzem a saját zsebemben. Azóta reggelente úgy indulok el otthonról, mint régen a kazettás magnóval: tartalék töltő a kabátzsebben, kábel a táskában. A fiam szerint vegyek újat, a kollégám szerint elég egy akkumulátorcsere a szervizben. Én pedig hetekig halogattam a döntést, mert a telefonon minden rajta van, a fotóktól a jegyzeteimen át a családi csoportbeszélgetésig.
A telefon sorsáról végül csak egy héttel később döntöttem, mert közben egy egészen más ügyben nyúztam reggeltől estig.
A sógorom kőműves, és a kerítésünk utcai szakaszát rakta újra téglából, amikor kiderült, hogy a bakállvány, amin addig dolgozott, a magasabb részeknél már kevés lesz. A keresést egyszerűen rám bízta: „Te úgyis egész nap a telefonodat nyomkodod, keress valami rendeset.” Végül a Terra Állvány és a terraallvany.hu lett a megoldás, de odáig el kellett jutni.
Este a kanapén ülve beírtam a Google-be, hogy kőműves állványzat, és a találatok között a Terra Állvány kőműves állványokról szóló oldala volt az, amelyik nem általánosságokat írt. Arról szólt, hogy a TERRA70 állványrendszer hossza és magassága is a ház méreteihez igazítható, és hogy a teherbírása a leírás szerint alapból 3 kN/m2, ami rövidebb elemekkel tovább növelhető. Ezt a mondatot szó szerint felolvastam a sógoromnak telefonon, mert neki ez volt a legfontosabb: hogy a raklapnyi tégla és a malteros láda is elférjen fent mellette.
Az oldalon kész csomagok is szerepeltek, kétféle méretben, fa vagy acél járólappal, és mindegyiknél választani lehetett, hogy bokaléccel és plusz korláttal kérjük-e. Képernyőképet csináltam mindegyikről, és elküldtem a családi csoportba. Ott aztán vasárnap ebéd után kitört a szokásos vita, hogy fa vagy acél legyen, de a sógorom lezárta: ő dolgozik rajta, ő dönt. Az árakat is ott láttuk, és őszintén szólva kellemesen csalódtunk, mert kedvezőbb árfekvésű volt, mint amire a fórumok alapján számítottunk.
Ami nekem külön tetszett, hogy nem kellett heteket várni. A főoldalon azt írják, hogy nagy raktárkészletről dolgoznak, és ha kell, segítenek a kiszállítás megszervezésében is, így nálunk két nap múlva már ott állt a kapu előtt az anyag. Reggel hétkor csörgött a telefonom, a sofőr kérdezte, melyik kapun álljon be, és mire felvettem a cipőmet, már tolatott is. A sógorom egy délelőtt alatt felállította a segédjével, én csak a kapunyitásban és a kávéfőzésben voltam hasznos. Délben körbejártuk, a sógorom megrázta a korlátot, bólintott, és annyit mondott: „Na, ezen már lehet dolgozni.” Tőle ez nagy dicséret, mert harminc év alatt rengeteg rozoga állványon állt már, és mindegyikről van egy története.
A kerítés három hét alatt készült el. Minden este lefotóztam ugyanabból a szögből, a postaládától, és a végén a fiam összefűzte a képeket egy rövid kis videóvá, amin a fal sorról sorra nő ki a földből, az állvány pedig szépen végigkíséri. A sógorom azóta mindenkinek megmutatja, aki hajlandó megnézni.
Ha valakinek most kőműves állványzat kell egy hasonló munkához, én ezt az oldalt küldeném el neki elsőként, a többit pedig bízza a szakemberre, aki a falat rakja.
A telefonnal végül szervizbe mentem, új akkumulátort kapott, és most újra kibírja estig. A galériában van egy külön mappa „Kerítés” néven, benne vagy hatvan fotó a falról, az állványról és a sógorom elégedett arcáról. Ha egyszer kevés lesz a tárhely, sok mindent törlök majd, de ezt a mappát biztosan nem. A sógorom pedig, valahányszor szóba kerül a Terra Állvány, előveszi a saját telefonját, és megmutatja a videót mindenkinek, mintha legalábbis ő rendezte volna.