Előkerült a hétvégén egy régi készülék a komód alsó fiókjából, a töltők és a fejhallgatók alól. Egy 2011-es, gombos telefon, amit annak idején két évig hordtam a zsebemben, és amiről meg voltam győződve, hogy soha nem fogom kidobni. Az akkumulátor persze halott volt, de találtam hozzá egy régi töltőt, és fél óra után felvillant a képernyő. Ami utána jött, arra nem számítottam.
Bent volt még minden. A névjegyek, a régi üzenetek, három elmentett rádióadó, és egy letöltött szótárprogram, amit valamikor 2012 nyarán tettem fel. A programban ott volt a haladási napló is: negyvenhat nap, aztán semmi. Emlékszem is arra a nyárra, mert akkor kaptam nagyobb műszakot, és először csak egy hetet hagytam ki. Furcsa érzés volt egy tizennégy éves készüléken szembesülni azzal, hogy pontosan mikor adtam fel valamit.
Aznap délután nem a telefonnal foglalkoztam tovább, hanem azzal, ami rajta maradt.
Ötvennyolc éves vagyok, és nem munkahelyi elvárás miatt vettem elő újra az angolt. Egyszerűen zavart, hogy negyvenhat nap után abbahagytam valamit, amit magamtól kezdtem el. A fiam volt az, aki azt mondta, ha már úgyis tanulok, akkor tegyem le a vizsgát is, mert az legalább egy kézzelfogható pont, ahová el lehet jutni. Elsőre legyintettem rá, és elmondtam neki a szokásos érveimet: hogy ez már nem az én korosztályom dolga, hogy nekem ez semmire nem kell, hogy elég, ha megértem a filmeket. Ő végighallgatta, aztán annyit kérdezett, hogy akkor miért haragszom magamra tizennégy éve. Erre nem volt válaszom. Két nap múlva jöttem rá, hogy pont ez hiányzott 2012-ben: nem volt semmi, ami miatt a negyvenhetedik napon is leültem volna a gép elé.
Rákerestem a Google-ben, hogy angol nyelvvizsga Pécs, és nagyjából félóra alatt összeállt a kép. A Pécsi Tudományegyetem Idegen Nyelvi Központja több rendszernek is helyi vizsgahelye, itt elsősorban ECL és ORIGÓ vizsgát lehet tenni, jellemzően középfokon és fölötte, a B1-es szinttől a C1-esig. Az Euroexam is jelen van a városban, ez kifejezetten a hétköznapi, valódi nyelvhasználatra épít. Az ITOLC digitális rendszerű vizsga, a Katedra nyelviskolán keresztül érhető el A2-től C1-ig, a LanguageCertnek pedig a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában működik vizsgahelye. Ha valaki külföldi egyetemre vagy munkára készül, ott jellemzően az IELTS-et kérik, amelynek a hivatalos vizsgaközpontjai jellemzően Budapesten működnek, tehát ahhoz utazni kell.
A lista megnyugtatott, de nem oldotta meg a valódi gondomat. Azt, hogy nem tudom, hol tartok, és nem tudom, mennyi idő alatt jutnék el odáig, hogy egy ilyen vizsgára egyáltalán érdemes legyen jelentkeznem. Ezért kattintottam tovább a Hollywood Nyelvstúdió pécsi oldalára, ahol az angol nyelvvizsga Pécs témában nem álltak meg a vizsgahelyek felsorolásánál, hanem a felkészülésről is írtak. Arról, hogy a bizonyítvány mögé használható tudás kell, különben a vizsga csak egy jól begyakorolt feladatsor marad.
Ami a régi telefonos élményem után igazán megfogott, az a szintenkénti visszajelzés. A Hollywood Nyelvstúdióban minden szakasz zárásakor belső vizsga következik, és az eredményről kétnyelvű, angol-magyar oklevél készül. Nekem pont ez hiányzott a szótárprogramból: ott a negyvenhatodik nap után is csak egy szám nőtt, de senki nem mondta meg, hogy ez most mit ér. Egy oklevél viszont olyasmi, amit haza lehet vinni, és amit a fiam is meg tud nézni.
A régi készülék azóta a polcon van, töltő nélkül, és nem is akarom többet bekapcsolni. Megtette, amit kellett. Ha valakinél előkerül egy hasonló darab a fiókból, annak azt javaslom, nézze meg, mi maradt rajta befejezetlenül. Nálam ebből lett egy komoly terv, és a Hollywood Nyelvstúdió oldala volt az első hely, ahol nem azt éreztem, hogy ötvennyolc évesen ehhez már késő lenne.